Biztonságosan: tanácsok szülőknek

MT-internetbiztonsag_03

Gyerekeink biztonságának megteremtése és megőrzése az egyik legfontosabb dolgunk. Könnyebb a dolgunk akkor, ha fizikai biztonságról van szó: biciklizés, játszóterezés, téli hideg, mély víz, csípések, sebek – ilyenkor egyértelműek a teendőink. Ám a gyerekeink mindennapjaihoz egyre inkább hozzátartozik a virtuális világ, illetve az ennek felületet adó eszközök: számítógép, laptopok, tabletek, okostelefonok, tévé. A közvetített tartalmak – a sokféleségből eredően – veszélyeket is hordozhatnak: ezekre nekünk, szülőknek kell felkészíteni a gyerekeket.

Ehhez először meg kell ismerkednünk nemcsak az egyes technológiákkal, de az eszközökkel és természetesen a tartalmakkal is. Szánjunk rá időt: üljünk le a gyerekekkel, nézzük meg, mi az, ami érdekli őket, ismerjük meg mi is – és azután beszélgessünk róla. Mondjuk el, milyen veszélyhelyzetekkel találkozhatnak, mit tehetnek ilyenkor, illetve – ha szükséges – kihez fordulhatnak. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani a szülőknek úgy, hogy összegyűjtöttük az internetezéssel kapcsolatos veszélyeket és elhárításuk legfontosabb módszereit. Bemutatjuk a gyermekvédelmi eszközök használatát, illetve számos technikai tudnivalót, hasznos fogalmat és elérhetőséget ismertetünk.

A gyerekek védelmének érdekében érdemes olyan – ingyenesen elérhető szűrőprogramot is telepíteni a gépre, mely képes blokkolni a felnőtt-tartalmakat. A beépített szülői felügyelet funkció egy jelszó segítségével teszi lehetővé a szülők által nemkívánatosnak tartott oldalak letiltását.

Ám legfontosabb a megfelelő, bizalmon alapuló szülő-gyerek kapcsolat kialakítása. Így biztosan minket, szülőket keresnek majd meg a gyerekek, bármilyen gond is adódik.

 

Tartalomhasználat, színterek

Számítógép, mobil, tévé – az eszköz csak másodlagos, hiszen a rajtuk elérhető tartalom sok mindenben megegyezik. Ezért elsősorban a tartalomhasználat okos, tudatos, felelős módjára kell megtanítanunk a gyerekeinket. Az egyes eszközök – mobil, laptop, tablet, tévé – másodlagosak ebből a szempontból: velük kapcsolatban leginkább az adatvédelemre kell hangsúlyt fektetnünk.

A tartalomhasználat lehet egyirányú (vagyis weboldalak olvasása, tévénézés ), de sokkal jellemzőbb az interaktív, közösségi használat. Ennek egyik fontos csomópontját jelentik a közösségi oldalak, így többek között a Facebook, a Google+ és a MySpace. Gyakran már gyerekek is, de a középiskolásoknak szinte mindegyike rendelkezik itt saját profillal. Arra törekszenek, hogy a profiljuk az egyéniségüket tükrözze: ezt szolgálják a megosztott fotók, videók, posztok, adatok. Ez nem mindig esik egybe a valós személyiséggel, sokszor inkább a vágyott egyént: egy virtuális ént igyekeznek a gyerekek megjeleníteni. A közösségi oldalak használatának jellemző csatornája a tematikus, sokszor zárt csoportok létrehozása, illetve a videomegjelenítéssel is rendelkező beépített csevegőprogramok (mint a nem közösségi oldalhoz köthető Skype) használata. Léteznek még emellett tematikus chatszobák is, ahol moderátorok felügyelete mellett beszélgethetnek egymással az oda regisztrálók.

Némileg eltér a közösségi oldalaktól, de legalább olyan sikeres a rövid üzenetek megjelenítésére alkalmas Twitter. Az itt közölt rövid bejegyzések többnyire a pillanatnyi tevékenységről, hangulatról, gondolatokról szólnak, az egyes felhasználókat követni lehet. Sokan használják még a video- és képmegosztókat : a YouTube-ot, a Videát, az Instagramot (okostelefonokra), a Flickrt, a Pinterestet (tematikus képmegosztó), illetve a Google egyes szolgáltatásait. Hosszú a sor; nálunk ezek a legnépszerűbbek. Igazi közösségek alakulhatnak ki egy-egy portál, fórum vagy blog látogatói között is a megosztott tartalomhoz fűzött, egymásra reagáló megjegyzések révén.

Hagyományosabb, mert kevesebb közösségi élménnyel járó tartalmat kínál a tévézés. Ám ez az, amivel legkorábban megismerkednek a gyerekek, így tartalomfogyasztási szempontból kiemelt szereppel bír.

 

Tartalomhasználat, veszélyzónák

A különféle tartalmak többféle veszéllyel járhatnak a gyerekek számára, ám a legalapvetőbb a valós és virtuális világ éles elkülönítése, megkülönböztetése. Ez egészen kicsi korban, a mesékkel kezdődik, és nem is online formában: a szülők által felolvasott mesék jó és rossz szereplői sem valóságosak. Ilyenkor a valós és virtuális világ még egyetlen kerek egészet alkot – míg később már elkülönülnek. Ám a rossz, veszélyes szereplőkre ilyenkor is szükség van. Általuk tudják kiélni a gyerekek félelmeiket, szorongásaikat, teremthetik meg saját képzeletük segítségével a negatív kategóriákat. Sajnos azonban a kizárólag a tévében nézett mesék nem segítenek ebben. Ilyenkor a kisgyereknek nincsen szüksége arra, hogy használja a fantáziáját, készen kapja a pozitív és negatív figurákat.

Közösségi oldalakra már egészen kicsi gyerekek is regisztrálnak. (Az is előfordul, hogy szüleik hozzák létre az adatlapjukat.) A gyerekek által kialakított profil gyakran nem a valós személyiséget, hanem a vágyott ént tükrözi – a feltöltött képekkel, videókkal online személyiséget hoznak létre. Érdekes módon – a közvélekedéssel ellentétben – a gyerekek erre a korra megtanulják a valós és a virtuális életüket elkülöníteni. Az online lét egy működő társasági kapcsolatokkal rendelkező gyerek számára csupán a mindennapjainak kiegészítő színtere. Más a helyzet a magányos, barátok nélküli gyerekekkel: az ő esetükben az online világ helyettesítheti a valóságot.

A tinédzserkor az önkifejezés, az önmegvalósítás időszaka. Sokan a közösségi oldalakon is szeretnék ezt megmutatni, ami természetes. Ám előfordul, hogy túlzásba esnek: nőiességüket hangsúlyozandó sok lány készít magáról erotikus pózban képeket – és meg is osztja az oldalon. Ez a sexting, ami sokszor vezet visszaélésekhez: rosszindulatú hozzászólásokhoz, a képek további megosztásához – és akár online zaklatás hoz ( cyberbullying) is. Ez nem fizikai, hanem lelki bántalmazás: a mindenfelől áradó ellenséges hozzászólások, szexuális ajánlatok a közösségi oldalakon túl, a mindennapokban is megkeseríthetik az áldozat életét. Mindez depresszióhoz, öngyilkossághoz is vezethet.

Az online világba saját adatainkkal lépünk be, ami szintén járhat visszaélésekkel. Amit egyszer közzéteszünk (akár csak a Facebookon történő címkézéssel), az mindig megtalálható lesz a neten. Adataink tudtunk nélkül bekerülhetnek adatbázisokba, de – adathalászat ( phising) révén – akár vissza is élhetnek velük, egészen a teljes személyiséglopásig.

A fájlletöltések is veszélyt jelenthetnek. Egyrészt a letöltött fájl nem mindig megbízható, akár vírust is hordozhat, másrészt a nem jogtiszta tartalmak megszerzése bűncselekménynek is minősülhet. Különösen jelentős ennek a szerepe a torrentoldalakon keresztül megszerzett filmek, zenék esetében.