A zene mint terápia

Belépek a terembe, ahol mosolygó arccal zenélő fiatalokat találok. Az egyik 18 éves autista fiú szinte megállás nélkül ugyanazt a két ütemet játssza a zongorán óriási lelkesedéssel, 10 év körüli társa pedig egy gitár húrjait pengeti, s érthetetlen szöveggel egy dalt énekel hozzá teli torokból. A miskolci Megszólaló Kezek Alapítvány termében a duó rögtönzött kis koncertjét a körülöttük ácsorgó gyerekek lelkes közönségként hallgatják. Kékes Zsuzsával, a Megszólaló Kezek alapítójával beszélgettünk.

Mindkét fiú halmozottan sérült, de szeretnek zenélni, és jól érzik itt magukat. Vannak, akik kifejezetten tehetségesek, mégis csalódniuk kell. Egy 18 éves autista lány például gyönyörűen, tisztán énekel. Minden vágya az volt, hogy elindulhasson az egyik kereskedelmi csatornán rendezett tehetségkutató versenyen, és bizony nehéz volt megmagyarázni neki, hogy miért nem próbálhatja meg.

Ön sokat segített abban, hogy ezek a kis kezek megszólalhassanak.
Hároméves korom óta tanulok zenét, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig harminc éven keresztül szólamvezető voltam. Amikor nyugdíjba vonultam, akkor sem tudtam elbúcsúzni a zenétől, és szerettem volna a gyermekeket, elsősorban a sérült gyermekeket közelebb hozni a muzsikához. Az alapítvány létrehozásában komoly támogatást nyújtott Antal Imre, aki tévés szereplései mellett nagy zongoraművész is volt. Rendszeresen járt az előadásokra, olykor zongorán kísérte a csapatot, és propagálta is az alapítványt.

Nemcsak sérült gyerekeket látok a teremben...
Alapítványunk elsősorban értelmi és mozgássérült fiatalokkal foglalkozik, de ép gyermekek számára is szervezünk foglalkozásokat. Őket felkészítjük, hogy felvételt nyerhessenek egy zeneiskolába. A hátrányos helyzetben élők társadalmi beilleszkedését, az esélyegyenlőség megvalósítását a közös zenélés, a közös élmény könnyebbé teszi. A foglalkozások során azt tapasztaltuk, hogy a sérült gyermekek a felnőttek helyett a saját korosztályukat tekintik példaképnek. Egy közös koncerten mindenki egyenértékűnek érezheti magát, az a játékos is, aki csak egyszer üti meg a cintányért és az is, aki egész este hegedül.

Az alapítvány tevékenységének fő eleme a másság elfogadása mellett a zene általi nevelés?
A fogyatékossággal küzdő, autista, Down-kóros gyermek érzékenyebben reagál a hangélményekre. A zenélés nem csak a személyiségét fejleszti, a készségeit is. A zenetanárok, zenekari muzsikusok, énekkari tagok mellett orvosok és szakemberek is segítik a munkánkat, nagy szerepük van a gyermekek személyiségének megértésében.

Milyen módszerrel tanítanak?
A magyar népdalokon építkezünk, a Kodály-módszert alkalmazzuk. A zeneszerzőtől származik a következő mondat: „Az ének felszabadít, gátlásokból kigyógyít, testi-lelki diszpozíciót javít, munkára kedvet csinál.” Hogy ez mennyire igaz, azt legjobban az autizmusban szenvedő gyermekeknél lehet megfigyelni. A befolyásolható zeneterápiás foglalkozásoknak köszönhetően állapotuk jelentős mértékben javult, a gyermekek könnyebben képesek alkalmazkodni környezetükhöz. A zene sokat segít a gondolkodásban: ilyenkor más síkon dolgozik az agyuk, és több mindent fejleszt egyszerre. A készségek fejlesztéséhez elsősorban szólisztikus, idiofon hangszereket alkalmazunk. Ezek olyan ütőhangszerek, amelyek kezelése könnyen elsajátítható, ami által hamar sikerélményhez jut a fiatal. A dallamjátszó hangszerek – például a harangjáték, a xilofon, a marimba – népszerűek a sérült gyermekek körében, ezekkel minimális tudással is el tudnak játszani egyszerűbb dalokat.

Közönség előtt is bemutatják, mit tudnak?
Földrajzilag nem a legszerencsésebb helyen ütöttünk tanyát, Észak-Magyarországon kevés pénz jut a kultúrára, a fellépések szervezése során sokszor falakba ütközünk. Pedig a Miskolcon és vonzáskörzetében élő szülőknek nagy segítség és öröm, ha sérült gyermeküket zenélni látják egy-egy rendezvényen. Minden héten fellépünk valahol, s ez rendkívül sokat javít a gyermekek lelkiállapotán. A közös zenélés is öröm, hát még, ha a koncert után tapsol a közönség! Sajnos a szülők sokszor nem járulnak hozzá, hogy szerepeltessük sérült gyermeküket a nyilvánosság előtt, hogy lefényképezzék és megjelentessenek róluk egy képet.

Milyen nehézségekkel kell még szembenézniük?
Anyagi gondjaink vannak. Sokszor a hangszereket is kölcsön kell kérnünk egy-egy fellépés erejéig. Hálásak vagyunk a Magyar Telekomnak, hogy pályázati munkánkat értékesnek ítélte, és olyan pénzbeli támogatásban részesít bennünket, melyet eszközbeszerzésre fordíthatunk. Ebből az összegből elsősorban készségfejlesztéshez szükséges hangszereket fogunk vásárolni: furulyát, harangjátékot, xilofont, marimbát és természetesen kézi ritmushangszereket – triangulum, castagnettes, tamburin, kis bongók -, valamint kottákat és állványokat.