Hallom, ha látom

Vannak kimondott és rejtett előítéletek. Ezek hátterében a tudatlanság, az ismeretek hiánya áll. S mit teszünk ilyenkor? Hárítunk, s az előítélet tárgyát kisebbítjük. A megértésre, segítségre keveset fordítunk. Így van ez a siketekkel, a némákkal: ha nem is sértjük meg őket, távolságot tartunk tőlük. Mivel furcsa hangokat hallatnak, sokszor azt hisszük, értelmi fogyatékosok. Természetesen ez nem törvényszerű, akinek a hallása, a beszéde nem tökéletes, annak szellemi készsége még lehet hibátlan. A siketek meg tudnak tanulni beszélni anélkül, hogy tökéletesen hallanának. Nagyszerű teljesítményekre képesek. Szép példája ennek a hallássérült gyerekek színjátszó versenye, amelynek ez évi megrendezéséhez kérte a Magyar Telekom segítségét a Mlinkó István Alapítvány a Siket Gyermekekért. Erről beszélgettünk Muraközy Andreával, a hallássérültek speciális intézményének igazgatójával.

Ez a színjátszó találkozó egy hagyományos rendezvény, idén tizenhetedszerre rendezzük meg a hallássérült gyerekek részvételével – mondja Muraközy Andrea. – A mi intézményünk, a Mlinkó István Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Diákotthon ad neki helyt. Nyolc hasonló intézményből jönnek a fellépő csoportok. A megrendezés közel négyszázezer forintba kerül, ám sajnálatos módon nincs ennyi pénzünk. Nem szerettük volna elhalasztani, mivel azoknak, akik egész évben erre az egy napra készülnek, azoknak ez a pár nap, amit itt Egerben eltöltenek, nagy élmény.

Eddig miből finanszírozták a programot?
Korábban az intézményünk költségvetése biztosította a szükséges anyagi keretet, idén azonban nem tudtuk kigazdálkodni. A válság miatt lett volna mentségünk, de a gyerekkel ezt nem lehetett volna megértetni, óriásit csalódtak volna. Az utolsó pillanatig ragaszkodtunk az elképzeléseinkhez, s szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy rátaláltunk erre a lehetőségre, a Magyar Telekom Hozzáad programjára.

Mi mindenre futja az elnyert összegből?
A kulturális verseny megszervezése és lebonyolítása mellett a díjakra. A Harlekin Bábszínház méltó feltételeket biztosít a rendezvénynek, de ki kell fizetnünk a terembérleti díjat. Elvisszük a gyerekeket az egri élményfürdőbe is. Egy városnéző kisvonattal és szakszerű idegenvezetéssel megismerkedhetnek a város nevezetességeivel. Ellátogatunk a Dobó István Vármúzeumba. Itt közvetlen tapasztalatot szerezhetnek a vendégeink arról, hogy milyen is volt az Egri csillagok-ból ismert tűzkerék, hogyan kell ágyúval lőni, milyenek voltak a korabeli fegyverek, és lemegyünk a kazamatába.
Szeretnénk felejthetetlenné tenni ezt a három napot. Idén a határon túli losonci intézmény gyerekeit is vendégül látjuk. Mindenki nagyon izgatott.

A fellépők jelelnek vagy beszélnek?
Az iskolánk elsősorban beszélni tanítja meg a gyerekeket, így az előadások is többnyire így zajlanak. A színpad és a nézőtér közti távolság persze nagy, ezért a jobb megértést szakavatott jeltolmács is segíti, hiszen a világítás és a távolság miatt a nézőtérről lehetetlen a szájról olvasás.

Úgy tudom, nincs nemzetközi jelnyelv.
Nemcsak, hogy nemzetközi nincs, de még az intézmények között sem alakult ki egységes jelnyelv. Baj, de mint említettem, a társadalmi beilleszkedés azt kívánja, hogy a gyerekeket megtanítsuk a lehetőségeikhez képest beszélni, hangokat képezni, illetve szájról olvasni. Mint az ép gyereknél, úgy a hallássérülteknél is fontos, hogy az első években elkezdődjék a hallásmaradvány kiaknázása és aktivizálása, továbbá a hallásmaradványra alapozott beszédtanítás. A későbbi életkorban már szinte lehetetlen az első évek beszédtanulás szempontjából elvesztegetett időszakát behozni. Viszont jelelni bármikor megtanulhatnak. Ezért is nagyon fontos a korai hallásszűrés, a minél korábban elkezdett fejlesztés.

A hallássérültek a beszédet vagy a jelelést használják szívesebben?
Vegyesen használják a jelelést és a beszédet. Egymás közt elsősorban jelelnek, ha halló környezetbe kerülnek, akkor átváltanak a beszédre. Érdekes tapasztalat, hogy a jelelést is többnyire beszéddel kísérik.

Sok az előítélet, ezzel mit tudnak kezdeni?
Az integrációs program sokat segít, ha kellően felkészült az a szakember, aki bevezeti a gyerekeket a halló osztálytársak közösségébe. Jó eredmények érhetők el az integrált nevelés során, ha az arra alkalmas gyermeket kellő körültekintéssel és segítséggel illesztjük a lakóhelyi óvodába, iskolába. Fontos, hogy ne csak a hallássérült gyermek, hanem a halló társak és a befogadó intézmény valamennyi pedagógusa segítséget kapjon az integrációhoz. Intézményünk szakszolgálatának utazó tanárai vállalják az integrációt segítő munkát.
A gondot az jelenti, hogy gyakori a halmozott károsodás, amikor értelmi fogyatékossággal, tanulási zavarral is párosul a hallószervek betegsége. Ekkor a gyerekeket nem lehet az ép társaikkal együtt oktatni. Ők kerülnek az intézményeinkbe.
Az utóbbi időben nagyon sokat változott a közgondolkodás, ma már az épek felelősséget éreznek a sérültek iránt. Azt tapasztaljuk, hogy az iskolában is befogadják őket az ép gyerekek, de mint mondtam, sok múlik a pedagóguson, a megfelelő előkészítésen és a folyamatos segítségnyújtáson.

Mi a tapasztalat, több vagy kevesebb a fogyatékos gyerekek száma?
Nagyjából változatlan, nincs nagyságrendi változás. Csak az arányok módosulnak, egyre többen lesznek, akik az integrált oktatásba kerülnek. Viszont akik maradnak, azoknak az állapota súlyosabb.Ezért is fontosak ezek az események, mint ez a mostani színiverseny. A miskolci és az egri tévét is meghívtuk, s ha csak egy kis részlet is megjelenik a tévében, ez nekünk nagy segítség, mert láthatóvá válik, hogy ezek a gyerekek is képesek értékes produkcióra, a küzdelmeik, a törekvéseik mások előtt is ismertté válnak.
A gyereknek óriási jelentőségű, hogy szerepelhetnek, hogy megmutathatják, mit tudnak. Örülnek egymás sikereinek. Nagy dolog, hogy elnyertük a Telekom támogatását, hogy olyan élményhez juttathatjuk gyerekeinket, amilyet a családjuk nem tudott volna biztosítani. Nagy törés lett volna, ha be kell jelentenem, hogy idén elmarad az országos találkozó.