Az én történetem

Hatások
Találkozások napok egymásutánjaiban.
Találkozások emberekkel, akik tartanak valahová.
Nem ismerném Őket.   
Ha zenémbe, zenészségembe zártan élnék, nem ismerném őket.
Elbűvölten nézem, ahogy életeik lapjai feltárulnak.
Nézem, ahogy kibontakozik, ahogy láthatóvá lesz előttem a cél.    
A maguknak megfogalmazott.   
Az Adományvonal kapcsán, - egy rövid időre - részcéljaik eléréséhez csatlakozom.   
Milyen célokról beszélhetünk?   
Mindennapokat formálóakról.   
Fontosak?   
Ezt kell átlátni.   
Saját életeink megélése szempontjából talán nem.   
Ma is odaérnénk  ahova indultunk, megtehetnénk, amit akartunk,   
találkoznánk azzal, akivel vágytuk, ajándékozhatnánk,   
kacaghatnánk, figyelmet szentelhetnénk fontosságainknak  akkor is,   
ha nem gondolnánk a vakvezető kutyák képzésére, ha a periférián   
nem szeretnénk megoldani  kallódó gyerekek sorsát,   
ha  Zalában nem akarnánk a koraszülött - mentés  helyi és országos   
helyzetén  javítani, vagy ha egy tizenkilenc éves egyetemista lány   
ma nem tudhatná meg, hogy a szíve alatt növekvő gyermeket kihordva   
biztonságba juttathatja akkor is, ha nem tudja felnevelését vállalni.   
Tényleg ugyanolyan lenne  a napunk mások áldásosos tevénykekedései nélkül?   
Nem hiszem.   
Senki sem hiheti.   
Mert nélkülük. rálátásaik nélkül, megoldás kereséseik hiányában, más lenne az élet.   
Ahogy saját helyünkön, hasonló viselkedéssel, mi ugyanúgy könnyíthetünk mások   
mindennapjain.   
A lényeg :  tudjuk, hogy bármit teszünk, hatással lesz ránk, másokra.   
Nemcselekvéseink is.   
Nem mindegy mit segítünk, mi a célunk, miben vállalunk részt.   
Bármikor  hívja az emberi hívószámot,    
az országban valahol, valakinek a helyzetét könnyíti.   
Tegye meg.   
Az eredmény  - az Ön életére visszahatva is - óriási lesz.   
1788. Az emberi hívószám.