A fenntarthatóságról mindenkinek

Normális ember, ha van egy szép lakása, megpróbál vigyázni rá, a vértől csöpögő nyers húst nem az ágyban szeleteli, a kandallóba való fát nem a parkettből állítja elő, az ételmaradékot nem a kádban gyűjti, és szükségét sem az előszobában végzi. De ha ez ilyen természetes, akkor vajon miért teszünk ilyen jellegű dolgokat nyugodt szívvel, ha mindannyiunk otthonáról, a Földről van szó?
A változtatás szükségességéről és optimális menet(t)rendjéről Szabó Gyula, az Ökoszolgálat igazgatója beszélt.

Ma már szinte naponta hallunk a klímaváltozásról, a közeledő környezeti katasztrófáról. A téma divatossá vált a médiában és a vállalatok külső, belső kommunikációjában is. Ráadásul egyre sötétebbek a prognózisok. A klímaváltozás várható mértéke jóval súlyosabb, mint eddig gondoltuk. A hollywoodi katasztrófafilmes forgatókönyvírók fantáziája lassacskán nem tud versenyre kelni azzal, amit a tudósok prognosztizálnak. Fel kell készülnünk egy az eddig megszokottól jelentősen eltérő életmódra.

Az elmúlt években sok szó esik a környezetvédelemről, de mióta kellene tudnunk arról, hogy a körénk épült eszetlen fogyasztói társadalom nem több mint vidám és önfeledt öngyilkosság?

Először is a probléma nem új keletű. Úgy 8-10 000 évvel ezelőtt tértünk le a természetes útról, amikor is átváltottunk a máig tartó, növekedési kényszer irányította életmódunkra. Ezzel sokáig nem volt baj, mert a rendelkezésre álló forrásokból az alacsony népesség még jó ideig elélt volna. A változás azonban durván felpörgött az ipari forradalommal. Akkor váltak élhetetlenné városaink, és kezdtük el a fosszilis energiára alapozott pazarló, mai életmódunkat. Ha kimerült egy erőforrás, egyszerűen arrébb álltunk a következő lelőhelyig, így egyre messzebbről szállítjuk a kényelmünk alapját jelentő olajat, földgázt és egyéb anyagokat. A gond az, hogy már nincs hová továbbállni. Esetleg a Földön kívülre – erről szól az Avatar című film is. Az erőforrások tehát az utolsókat rúgják. Az ezek okozta káros hatásokkal kapcsolatban pedig a kutatók már a hatvanas évek óta kongatják a vészharangot, mert akkor jutott odáig a tudomány, hogy globális méretekben értékelhető adatokhoz tudott jutni. A hetvenes évekből pedig már kormányközi jelentések is vannak, amelyek rámutatnak, hogy jelen életmódunk egyszerűen fenntarthatatlan.

Ezeket végiggondolva az ember széttárja a karját: tehetünk egyáltalán még valamit? Lassítható a folyamat? Megállítható? Visszafordítható?

Nagyon okos emberek próbálják modellezni a jövőt. Azt mondják, a változás adott, és túl az alkalmazkodáson tennünk is kell valamit, hogy lassítsuk a folyamatokat. De nagyot csalódunk, ha azt hisszük, hogy ezt majd más megoldja helyettünk. A koppenhágai csúcs kudarca jól mutatja, hogy nemhogy a kormányok, de az országok együtt sem képesek erre. Meg kell értenünk végre, hogy rajtunk, egyéneken múlik minden. Nekünk kell változtatnunk jelenlegi pazarló, fenntarthatatlan életmódunkon, ha utódainknak is szánunk még valami szerepet. Már nem elég kicsit visszafogni magunkat, kicsit kevesebbet fogyasztani. Egy egészen új életmódot kell megtanulnunk. Csak egy példa: önmagában egy hibrid autó nem old meg semmit, ha továbbra is mindenhová autóval járunk. Gondoljuk át, mire kell valójában az autó, és csak arra használjuk!

Hol tartunk ma?

Az elején. A mesterségesen gerjesztett és hitelekkel támogatott túlfogyasztásra alapozott növekedési modell tavaly látványosan megbukott. Rájöttünk, hogy valamit tennünk kell. Egyre többen kezdenek el tudatosan fogyasztani, keresik a zöld-, újrafelhasznált anyagból készülő, öko-, bio-, helyi stb. termékeket, és igyekeznek kevesebb energiát fogyasztani. Ez csak az első lépés, de kezdetnek nem rossz. Valódi eredményt a már említett életmódváltással tudunk elérni. Gondoljuk át jelen életünket, nézzük meg, mennyi minden irracionális dolgot teszünk, és kezdjük el ezeket sorban megváltoztatni. Gyorsan kiderül majd, hogy lehet másként is élni – ami ráadásul költségtakarékosabb is.

Mit tud tenni az Ökoszolgálat?

Az áttöréshez információra van szükség. Mi és a hozzánk hasonló környezeti tanácsadó irodák komoly tudással bírunk ezen a területen. Újabb és újabb csatornákat keresünk és hozunk létre arra, hogy ezt a tudást könnyen érthető formában minél több emberhez juttathassuk el. Ha úgy tetszik, „bulvárosítjuk” a környezettudatos életmódot. Attól ugyanis senki nem (vagy legalábbis nagyon kevés ember) fog változtatni megszokott életmódján, ha naponta riogatjuk a 2-4 fokos átlaghőmérséklet-növekedés következményeivel vagy azzal, hogy mi történik szegény jegesmedvékkel az olvadó jégtáblákon. Meg kell értetnünk mindenkivel, hogy a fenntarthatatlanság azt jelenti, hogy a megszokott életünk durván megváltozik, ezért cselekednünk kell; továbbá azt is, hogy megéri változtatni, mert jobb lesz az egészségünknek, a környezetünknek, az utódainknak és nem utolsó sorban a pénztárcánknak.
Ehhez a változtatáshoz adunk mi gyakorlati segítséget. Ezért indítjuk útjára például a Jól lakni nevű weboldalunkat (www.jollakni.hu), amely a ma megszokott interaktív, felhasználóbarát módon segíti elsősorban a városban lakók környezettudatos életmódváltását. A felhasználók egy virtuális otthonban barangolva kaphatnak konkrét tippeket, ötleteket, praktikákat, valamint megoszthatják saját tapasztalataikat a közösséggel. Így a tartalmat végül is közösen állítjuk elő, s ettől lesz mindig naprakész és a gyakorlatban jól használható az oldalon található információ. Nagyon örültünk, hogy a Magyar Telekom Hozzáad program kuratóriumának is megtetszett az ötletünk, és reméljük, hogy a kapott támogatás segítségével egy vonzó és népszerű oldalt indíthatunk el és működtethetünk hosszú távon.