Fogadd el! Fogadj el!

Május 1-jén a Felvonulási téren került megrendezésre a Kézenfogva Alapítvány családi napja, melynek célja, hogy az egészségesek megismerhessék a fogyatékossággal élő embertársaikat. A rendezvény sikeréhez évek óta hozzájárul a Magyar Telekom is.
Csongrádi Juditot, a családi nap egyik főszervezőjét faggattuk arról, mi ennek a különleges programnak a háttere és hozadéka. Természetesen nem feledkeztünk meg az idei családi napon kínált lehetőségekről sem.

Mikor, milyen indíttatásból született meg a családi nap ötlete?

A program öt évvel ezelőtt indult, amikor a Roosevelt Alapítvány Magyarországnak ítélt egy díjat, mert abban az évben nagyon sok minden történt a fogyatékkal élők érdekében. A kormány a díjjal járó pénzt a Kézenfogva Alapítványra bízta, azzal a kikötéssel, hogy az összeg csak közvélemény-formálásra fordítható.

Gondolom, ötletekben nem volt hiány…

Ki kellett találni olyan módot, ami alkalmas arra, hogy a közvélemény jobban megértse, hogy a fogyatékossággal élőktől nem kell tartani. Sokan nem tudnak mihez kezdeni egy ilyen találkozással: megmerevednek, mert nem értik a helyzetet, és nem tudják, hogyan kell viselkedni. Mi nem azt szeretnénk, hogy sajnálják ezeket az embereket! Sokkal inkább az lenne a cél, hogy megismerjék, megértsék, elfogadják őket.

És integrálják…

Igen, ráadásul úgy integrálják őket, hogy az mindkét félnek jó legyen.

Egy ennyire nagynak tűnő cél – gondolom én – hosszú távú terveket igényel.

Egy ilyen közvélemény-formáló program nem egyik pillanatról a másikra éri el célját, akár évtizedekig is eltarthat. Éppen ezért a fiatalok lettek az elsődleges célcsoport, hiszen ők még könnyebben alakíthatóak, és a ma megszerzett ismeret a jövőben fog kamatozni. Ezekből a felismerésekből körvonalazódott aztán egy országjáró roadshow ötlete.

Miből?

A programot támogatók segítségével tudjuk megvalósítani. A Fogadd el! Fogadj el! program nem létezhetne felelősségteljes vállalatok támogatása nélkül. A Waberer’s nevű szállítmányozási vállalattól kaptunk egy – az igényeknek megfelelően – átalakított kamiont. Ez az alap, amihez sofőrt és benzint is biztosítanak évről évre.

Május 1. is ennek a programsorozatnak a része volt?

A roadshow nyitóeseményére május elsején a Felvonulási téren került sor. A Magyar Telekom ezt az eseményt támogatta, egészen pontosan a fellépőink a Magyar Telekom színpadán adták elő műsorukat. Persze az, hogy a Telekom ehhez anyagi segítséget adott, annyit jelent, hogy a program egészének létrejöttét támogatja.

Kiket láthattunk a Magyar Telekom színpadán?

A fellépők listája idén azért volt nagyon különleges, mert csupa-csupa integrált programot láthattak a nézők. Eddig is voltak sérült és egészséges fellépők, de általában külön-külön. Az idei évtől ez másként lesz. A teljesség igénye nélkül kiemelnék néhányat: a sérültekből álló NemAdomFel együttes egészséges tagokkal közösen lépett fel, ahogy a Tordasi Szivárvány együttes is. Az Animal Cannibals együtt rappelt MC DC-vel. A PaDöDö a Baltazár színházzal mutatott be közös produkciót. A Salsa Picante egy olyan tánccsoport, amelyben sérültek és egészségesek együtt táncoltak…

A program több, mint amit a színpadon láthattunk…

Ilyenkor tucatnyinál több fogyatékos emberekkel foglalkozó szervezet érkezik az ország minden részéből. Például kézműves-foglalkozásokat tartanak, amiknek érdekessége, hogy itt a fogyatékos emberek tanítják az épeket. Kosárfonástól a szappanöntésig mindent ki lehet próbálni. Harmadik éve működik a Fogadj el! kávézó, ahol sérült és egészséges pincérek együtt szolgálják ki a vendégeket. De van esélyegyenlőségi társasjáték, ahol csapatokban játszhatnak a gyerekek. A játszva tanulás sokkal átütőbb lehet, mint bármilyen kötelező program. Kisfilmek segítségével megmutatjuk, hogy mire képesek a sérült emberek, akár sportról, színházról vagy a mindennapokról van szó. A filmek által az emberek megérthetik, hogy a különbség nem olyan nagy: a sérültek életében is ugyanúgy jelen van a siker, a kudarc, az öröm, a bánat, a csalódás. Az pedig, hogy ezek milyen arányban keverednek, nagyrészt azon a környezeten múlik, amelyben olyan emberek élnek, akik többnyire természetesnek és egyszerűnek tekintik a hétköznapok apró dolgait.

Egy ilyen hosszú távú küldetés eredményei nyilván nehezen mérhetők. Ennek ellenére kérdem: van mód arra, hogy a hatékonyságot „mérjék”?

Az ötödik éve folyamatosan megrendezésre kerülő családi nap után érkező visszajelzések az mutatják, hogy szükség van az ilyen programokra – ha nem lennének ezek a pozitív visszajelzések, akkor talán nem is lenne érdemes csinálni.