A tanulás fél gyógyulás

A gyerekek ezer apró trükköt tudnak, hogyan lehet megúszni a tanulást. Krétaevés és más mentő csalafintaság öröklődik generációkról generációkra. S vannak gyerekek, akik ezer apró trükköt tudnak, hogy ott lehessenek a tanórán. Leviszik a lázukat, a vérnyomásukat, akár a jógik, az akaratukkal. Ők azok, akiket a betegségük a kórtermekbe szorít, s a kórházpedagógusok jelentik a kapcsolatot a reménnyel, a régi és az új életükkel.

A Kórházpedagógusok Egyesülete a kórházi kezelésre szorult gyerekek oktatását szervezi meg, kidolgozza ennek metodikáját, keresi a kapcsolatot más hasonló célkitűzésű egyesületekkel, szervezetekkel, s szeretnék, ha az oktatás metodikáját akkreditáltathatnák – ennyi, ami egy lélegzetvétellel elmondható, illetve amit Kocsis Kriszta, az egyesület és a program vezetője elmond.

(Az egyesület munkájával már tavaly megismerkedhettünk, Iskola az élet szélén címen lehet elolvasni az akkor készült beszélgetést.)

Mi változott egy év alatt, mire fordították az akkori telekomos adományt?

Elsősorban eszközökre, amelyek segítik a tanulást, a tanítást, a foglalkozásokat, élmény- és művészetterápiás programjainkat.

A gyerekek zöme szívesen elbliccelné a kötelező tanulást, jobban szeretnének játszani.

Az orvostudomány fejlődésével a beteg gyerekek gyógyulási esélyei megnőttek, viszont a kezelések hosszadalmasak, fájdalmasak, kellemetlen tünetekkel járnak. A passzivitás, az unalom csak fokozza a félelmüket, az elkeseredésüket, s ez a gyógyulásukat is késlelteti. A kórházi oktatás, foglalkozás nemcsak az egészséges társakhoz való felzárkóztatásukat segíti elő, hanem a személyiségüket is fejleszti, erősíti az akaratukat és azt az érzést, hogy körülöttük is zajlik az élet.

A tavalyi beszélgetésünkkor említette, hogy ennek vannak szemmel látható, sőt mérhető jelei is.

Igen, a gyerekek várják a foglalkozásokat, s azt vettük észre, hogy sokuknak már előre normalizálódik a hőmérséklete, a vérnyomása, mert csak akkor vehet részt a foglalkozáson. Sőt azt is észrevettük, hogy kevesebb fájdalomcsillapítót kérnek a foglalkozások alatt. És ez nagyon sokat számít, az orvosoknak, az ápolóknak is könnyebb a munkájuk.

Hogy viszonyulnak az iskolatársak, a tanárok ezekhez a gyerekekhez?

Ez is a munkánk része, hogy segítsük a visszailleszkedésüket az egészségesek közé. Az emberek zavarban vannak, nem tudják, hogyan közeledjenek a beteg társaikhoz: keressék őket, vagy inkább ne zavarják? Kímélik őket, s így a betegek lassan kiszorulnak a megszokott körből. A kezelések miatt amúgy is sok problémájuk van, lefogynak, meghíznak, kihullik a hajuk.

És mit kellene tenni?

Elsősorban a pedagógusoknak meg kellene beszélni az osztálytársakkal a betegséget, hogy az mivel jár, majd megszervezni, kik és mikor hívják fel a beteg társukat, viszik el neki a leckét. Az érdeklődést, a kapcsolattartást nem kell tolakodásként felfogni, ki kell alakítani egy olyan bizalmas légkört, amikor a beteg kisgyerek visszavonulhat, ha elfáradt. A betegség nemcsak a testet, az idegrendszert is megviseli, ezért számolni kell a fokozott érzékenységgel. Finoman jelezni kell, hogy mindig számíthat az egészséges társaira: itt vagyunk, hívj minket. A holisztikus szemlélet híveként biztos vagyok abban, hogy munkánkkal, amely a lelkeket és az elmét kezeli, a test gyógyulásához is hozzájárulunk.

Gondolom, az internet nagy segítség.

Igen, a telekomos támogatás része, hogy laptopokat kaptunk, illetve vásároltunk az adományból, hogy mobilinternetet használhassunk. A gyerekeknek az, hogy internetezhetnek, hogy e-mailen, sőt skype-on tarthatják egymással és a szüleikkel a kapcsolatot, nagyon nagy dolog.

Most az egyesület ismét elnyerte a Magyar Telekom támogatását. Mit kezdenek vele?

Az egyesület működési területe országos. Találkozókat szervezünk, ahol megosztjuk a tapasztalatainkat. Az utazás, a szervezés költségeihez használjuk a támogatásokat. Segítőfüzeteket állítunk össze, tréningeket szervezünk. Távoli álmunk a posztgraduális képzés, s hogy módszerünket akkreditáltatni tudjuk, hogy az EU-s normáknak megfeleljünk. Tagja vagyunk a HOPE-nak, az európai kórházpedagógusok szervezetének. Amikor részt veszünk a kongresszusokon, a találkozókon, örömmel állapítjuk meg, hogy nem vagyunk lemaradva, hogy a módszereink, az eredményeink az élen járókéval megegyezők. Nem hízelgésből mondom, de ehhez a Magyar Telekom adománya is nagyban hozzájárult, mivel az infrastruktúra nélkül elszigeteltek lennénk, kevésbé eredményesek.