Mivel foglalkozol a Telekomnál? Mesélsz egy olyan Telekomos sztorit, amikor kipróbáltatok valami újat, de nem egészen úgy sült el, ahogy terveztétek?

Az Enterprise Uniton a Commercial Impact & Growth Excellence Centert vezetem. A csapatommal azon dolgozunk, hogy a kereskedelmi ötletekből valódi üzleti eredmények és jobb ügyfélélmények szülessenek. A kampányoktól és kommunikációtól kezdve az ügyfélbázis-menedzsmenten át az IT-termékekhez kapcsolódó folyamatokig sok minden tartozik hozzánk.

Amikor a hibázásról kérdeztek, először azon gondolkodtam, melyik csapatprojektünket hozzam példának. Aztán rájöttem: miért ne meséljek inkább a saját hibámról?

2024 végén új szervezetet építettünk, új működéssel, új célokkal. Tele voltam tervekkel, lendülettel, és pontosan láttam magam előtt, hová szeretnénk eljutni.

Volt egy szuper tervem. Legalábbis én annak gondoltam. 😊

Aztán kiderült, hogy túl magasra tettem a lécet. Nem a csapat képességeivel volt gond, hanem azzal, hogy túl sokat akartunk túl gyorsan. A cél jó volt, de az odavezető utat rosszul mértem fel.

Miből láttad, hogy nem működik, és mi volt az első reakciód?

Két dologból. Az eredmények nem úgy jöttek, ahogy vártuk, és ami ennél is fontosabb: láttam a kollégáimon a növekvő feszültséget és frusztrációt.

Ilyenkor vezetőként két lehetőséged van: még jobban nyomod a gázt, vagy megállsz, és felteszed a kérdést: biztos, hogy jó irányba megyünk?

Én az utóbbit választottam. Ki kellett mondanom: ezt most nem találtam el. Változtatnunk kell.

Hogyan reagált erre a csapat és a környezetetek?

Sokkal jobban, mint azt bárki gondolná!

Bevontam a csapatot, és közösen újragondoltuk, hogyan tudunk reálisabban, eredményesebben működni. Nem egy újabb kész megoldást kaptak, hanem lehetőséget arra, hogy együtt találjuk ki a következő lépést.

És itt történt valami igazán fontos. Nemcsak a feszültség csökkent, hanem a bizalom is erősödött.

Az egyik fiatal kollégám külön megjegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy vezetőként ilyen nyíltan felvállalom: elsőre nem sikerült jól összeraknom a működésünket.

Mit tanultál belőle, és változott-e ennek hatására valami a következő próbálkozásnál?

Azt, hogy az ambíció szuper dolog, de nem helyettesíti a realitásérzéket. És ha valami nem működik, nem kell mindenáron ragaszkodni hozzá csak azért, mert egyszer már eldöntöttük.

De talán nem is ez volt a legfontosabb tanulság.

Sosem okozott különösebb problémát beismerni, ha hibáztam. Eddig még nem feszítettek érte keresztre. 😊

Viszont most láttam igazán, mennyit számít, ha ezt vezetőként mások előtt is megteszem.

Mert ha én kimondhatom, hogy „ezt benéztem”, akkor talán a kollégáim is bátrabban mernek kísérletezni, kérdezni, vagy jelezni, ha valami nem jó.

A hiba nem kudarc. Az igazi kudarc az, ha látjuk, hogy valami nem működik, mégsem változtatunk.

Szerinted mi kell ahhoz, hogy az ember merjen új dolgokat kipróbálni akkor is, ha benne van, hogy nem sikerülnek?

Mindenekelőtt bizalom és egy olyan környezet, ahol nem kell attól félned, hogy egy sikertelen próbálkozás után megkérdőjelezik a képességeidet. Kell hozzá valódi mozgástér, vezetői támogatás és persze egy jó adag személyes bátorság is.

Vezetőként az én feladatom, hogy ne csak azt mondjam: „Merjetek új dolgokat kipróbálni!”, hanem valóban teret is adjak hozzá. És amikor valami nem sikerül, ne a felelőst keressük elsőként, hanem azt, hogy mit tanulhatunk belőle.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden hiba rendben van. Fontos a felelősségvállalás, és az is, hogy időben felismerjük, ha valami nem működik, és merjünk változtatni.

A kockázat nem az, hogy hibázunk, hanem az, hogy a hibázástól félve meg sem próbáljuk. Ahol nem kell félni a hibázástól, ott nemcsak több ötlet születik, hanem többől lesz valódi változás is.