A gyerekek legkorábban a tévével, az ott látott mesékkel találkoznak. Ma már alapos szerkesztői munka előzi meg a filmek adásba kerülését a gyerekcsatornáknál, amivel kiszűrhetőek az erőszakos jelenetet tartalmazó alkotások. Ám másutt is találkozhatnak az életkoruknak nem megfelelő műsorokkal, így fontos, hogy együtt nézzük, beszéljük meg ezeket. Így azonnal feloldható a feszültség. Érdemes megtanítani azt is a kicsikkel, hogy amint olyan jelenettel találkoznak, ami félelmet ébreszt bennük, kapcsolják ki a készüléket.Kisgyerekkorban elengedhetetlen a mesék felolvasása. Ilyenkor a gyerekek saját fantáziájukat használják, így teremtik meg a mesék gonoszait, rossz szereplőit. Akikre nagy szükségük van: általuk élik át és értik meg a negatív érzelmeket. Ám ha kizárólag csak tévében látnak mesét, a képzeletüket nem használják szabadon, és a pozitív/negatív figurákkal sem tudnak teljesen azonosulni.Fontos, hogy elbeszélgessünk a reklámokról is, tisztázzuk, mit jelentenek pontosan. A médiaértést segíti az is, ha egy-egy mese után megkérjük őket, meséljék el a saját szavaikkal a történetet.A filmekben szereplő színészek és színésznők gyakran válnak gyerekeink számára példaképekké. Beszélgessünk el velük arról, hogy az adott szereplő külseje, megjelenése nem természetes, a mindennapokban nem így néznek ki. Mutathatunk nekik olyan képeket a színészekről, ahol hétköznapi emberként szerepelnek. A tévében, interneten, újságokban látott fényképek többnyire nem a valóságot mutatják – nekünk talán egyértelmű, a gyerekeknek nem az.
